Első felvonás A színpad közepén virágzó tündérfa áll, alatta Mirigy megkötözve ül. Csongor jön. Mirigy elmondja Csongornak, hogy azért kötözték ide, hogy vigyázzon az aranyalmákat termő fára. Ugyanis a fáról minden éjjel eltűntek az almák. Hiába őrködnek mellette, az éjszakai szellő mindenkit elaltat. Csongor eloldja Mirigy láncait, aki átokkal köszöni meg az ifjú jótettét, s távozik, de ki akarja hallgatni a beszélgetéseket és elrejtőzik. Csongor énekel aztán ő is elrejtőzik a lombok közt. Ilma és Tünde jön. Tünde meglátja Csongort és odamegy hozzá. Ilma le akar szakítani egy aranyalmát, de nem sikerül neki. Mirigy meglátva a szerelmespárt, bosszút esküszik. Titokban Tünde hajából levág egy fürtöt, hogy azt a saját leánya fejére borítsa, s így Csongor az ő leányába szeressen bele. Akkor aztán ő, Mirigy lesz az uralkodó. Csongor és Tünde elbúcsúznak, de távozóban Ilma megsúgja Csongornak, hogy a hármasútnál a középső ér célba. Csongor is elindul Tündéék után. A hármasútnál Ekkor három manó jelenik meg, akik táplálék után kutatnak, de csak egy rókát talál Duzzog.
Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde ( 2016, színházi felvétel) rendező: Horgas Ádám, szereplők: Blahó Gergely, Vlasits Barbara, Köles Ferenc, Kulcsár Viktória Források [ szerkesztés] További információk [ szerkesztés] Kerényi Ferenc: Vörösmarty Mihály - A Csongor és Tünde, Akkord Kiadó, 2005 Taxner-Tóth Ernő: Rend, kételyek, nyugtalanság - A Csongor és Tünde kérdései, Argumentum Kiadó, 1993 Vörösmarty Mihály összes művei, Csongor és Tünde Zentai Mária: Csongor és Tünde (Villanyspenót) A magyar irodalom története - A Csongor és Tünde
Időközben visszaérkezik Kurrah, s Balgástól az istállóba vezeti szamarát, ahol megkötözi a szolgát, s elorozza annak ruháját. Visszatérve Balgának adja ki magát, s beadja Csongornak az álomhozó port. Tünde és Csongor délben a kertben találkoznának, azonban Csongor nem bír ébren maradni, lepihen, s kéri Balgát (azaz Kurrahot), hogy ébressze fel, ha szerelme jön. Viszont még ha akarna, se tudna Kurrah így cselekedni már, s Tünde kénytelen dolgavégezetlenül távozni Ilmával. Balga közben kiszabadult, s gazdája keresésére indul, mégis a Mirígy által Csongornak szánt Ledérrel találkozik. A lánynak természetesen nem nyeri meg tetszését a szolga, kikosarazza, és távozik. Csongor érkezik, és már épp' számonkérné Balgától tetteit, mikor rájön a cselszövésre. Mirígy nem csügged, folytatja gonosz működését. Előbb Tündét és Ilmát, majd Csongort és Balgát is egy barlanghoz csalja, ahol eredetileg egy jós lakik. Ő azonban elűzi helyéből a bölcset, s helyette veszedelmet jövendöl mindannyiuknak. Ötödik felvonás Tündéék az Éj birodalmába utaznak.
A drámában számos népmesei motívum fedezhető fel: boszorkány, ördögök, varázslatok. A boldogságkeresés szintjei [ szerkesztés] Első szinten a térben keresi a boldogságot, a kiteljesedést. A kiindulópont a kert, a virágzó fával, a végpont az elvadult kert. Önmagába visszatérő útról van tehát szó, jelezve azt, hogy az emberi boldogság és kiteljesedés nem a tér függvénye. A kert jelképesen is értelmezhető, az ember természetes élettereként, az Édenkertként, ahonnan kiűzetünk, elvágyódunk a világba, de ahova visszatérve már nem leljük föl otthonunkat, a paradicsomi állapotokat. [2] Második szinten az időben keresi a boldogságot, a kiteljesedést. A történet estétől éjfélig, sötétedésig tart. A körkörösség, az önmagába visszatérés ismét azt jelzi, hogy a boldogság nem a múló idő függvénye. [2] Harmadik szintként a hármas út szerepel. A polgári világ háromféle kiteljesedési lehetőségét jelképezi: a három vándor szerepeltetésének funkciója, hogy Csongort ráébresszék a földi világ gyarlóságaira.
Meg is próbálta, de a kötél leszakadt alatta. Csongor és Balga együtt mennek el megkeresni szeretteiket. A kis lábnyomok irányába mennek. Találkoznak a manókkal, akik egy bocskoron, egy ostoron és egy köpönyegen veszekednek. Csongor ravasz módon, úgy akar igazságot tenni, hogy versenyt futtatja őket. Míg ők futnak, Csongor tovarepül a bűvös eszközökön. Balgát hátra hagyja. Azt mondja neki, hogy visszajön érte. A manók dolguk végeztével látják, hogy Csongor rászedte őket. Faggatják Balgát, de ő nem árulja el gazdáját. Erre Duzzog elmond egy varázsszöveget, és egy rossz kordén Csongor után erednek. Harmadik felvonás Mirigy kővé változva akarja kihallgatni a beszélgetéseket. A manók bóbiskolva húzzák Balgát a kordén. Balga kihasználva a manók figyelemvesztését, leszáll a kordéról és a kődarabot (Mirigyet) teszi bele. A manók ezt húzzák tovább. Csongor és Balga találkoznak. Elmesélik, hogy kerültek ide. Aztán Tünde és Ilma jön, de nem ismerik meg Csongort és Balgát, s tovább mennek. Balga hátán, még a hármasútnál ott maradtak a lábnyomok és ezek alapján folytatják útjukat.
Kurrah rögtön felébreszti Csongort és elmeséli, hogy itt járt Tünde, de az úrfit nem lehetett felébreszteni, olyan mélyen aludt. Csongor megátkozza a Balgának vélt Kurrahot. Mirigy hajlékában Ledér hasztalan várja a szép úrfit, nem jön. Tetetett szerelemmel rajongja körül Balga a lányt, de az otthagyja. Ekkor észreveszi a csodaeszközöket. Ezeket azonban a manók rakták oda megtévesztésül, nem az igaziak. Balga rögtön felhúzza a csizmát, de nem történik semmi. Erre megátkozza. Csongor a Balgának vélt Kurrahot kergeti, de most az igazi Balgát csípi nyakon. Rájön, hogy a manók csalták meg. Elindul Balga és Csongor. Balga azonban visszamegy egy elrejtett birkalábért. A szekrényből Mirigy lép elő, és egy seprűvel el kezdi kergetni Balgát, aki az ablakon keresztül kiugorva menekül. Mirigy a föld segítségét kéri, de az kineveti. Ekkor a varázskúthoz megy. Leveszi a leplet róla. Tünde és Ilma jön. Belenéznek a kútba. Ilma Balgát látja ott, Tünde pedig Csongort, aki szerelmesen távozik egy lánnyal, akinek van egy báránykája, de még arról is megfeledkezik.
Ez a gazdag változatosság áthatja a Csongor és Tünde formáját is. A játékos jelenetek és szerelmi párbeszédek négyes trocheusokban hangzanak fel (rímes és rím nélküli változatban), a bölcselkedő részletek pedig ötöd és hatodfeles jambusokban. Meglepő a mű nyelvi gazdagsága: az epekedő szerelem, a józansággal párosuló vaskosság, a tündéri és ördögi játékosság, a filozofálás és a mese egyaránt a maguk sajátos nyelvi atmoszférájában jelennek meg. De Vörösmarty nemcsak arra képes, hogy a különböző síkok és típusok stiláris karakterét biztosítsa, hanem varázsos egységet teremt a különféle nyelvi ízek merész keverésével, zseniálisan játékos kombinációval. Jól megfigyelhetjük ezt Csongor és Balga párbeszédeiben: nemcsak két lélek, két szemlélet találkozik és kapcsolódik össze, hanem két stílusvilág is, eltérő képekkel, különnemű hangvétellel, légiességgel, illetve drasztikummal. Máshol konkrét helynevek bizarr felbukkanása okoz újszerű stiláris hatást az elvont mesei tájban. Mindezt rendkívüli könnyedséggel éri el Vörösmarty, a magyar költői nyelv addig nem látott színpompáját mutatva fel a Csongor és Tündé ben.
A Csongor és Tünde műfaja és rétegei Műfaj: filozofikus mélységű drámai költemény, és egyben mesejáték is (mesés elemeket is tartalmaz). Persze, a mű nem pusztán egy dramatizált mese: a mese kereteit Vörösmarty megtölti bölcselettel, ezzel az emberiségköltemények irányába viszi el a művet. Másrészt a szereplőket és a cselekményt bonyolult, többrétegű szimbólumrendszer fűzi össze. Így a Csongor és Tünde lényegében az élet célját, értelmét kutató nagy filozofikus mű. Irodalomtörténeti rangja hasonló Az ember tragédiája és a Faust rangjához. Bár műfaja drámai költemény, nagyon sok lírai elem is található benne. Valójában mindhárom műnem jellemzői jelen vannak benne (epikusság, líraiság, drámaiság). A műnemkeveredés miatt nevezzük drámai költeménynek, és mert filozófiai kérdések állnak a középpontjában. Világa stilizált, rítusszerű. A szereplők nem hús-vér emberek, nem olyan karakterek, mint a drámákban, hanem inkább allegorikus alakok: egy-egy eszme, gondolat megtestesítői. A lírai én szereplőkbe (perszónákba) vetíti ki az egyes gondolatait.
Mindez ma megvalósul, Csongor és Tünde boldogan borulnak egymás karjaiba. Örömüknek Mirígy vet véget, aki titokban levág egy fürtöt Tünde hajából, hogy azzal saját lányát ruházza fel, s így csábítsa el a tündértől Csongort. Időközben Tündének távoznia kell, de indulásuk előtt Ilma még elárulja Csongornak, hogyan juthat Tündérhonba. Változik a szín. Egy útkereszteződésben találkozik a három ördögfi: Kurrah, Berreh és Duzzog. Utóbbi egy rókát üldöz, mely után mindhárman elrohannak. Eztán Tünde és Ilma érkezik, s nyomot hagynak Csongornak, hogy követhesse őket, majd továbbhaladnak. Távozásuk után Mirígy tűnik fel, aki éktelenül szidja, majd megátkozza a manókat, mivel megették a rókát, aki tulajdonképpen a lánya volt, csak éppen azzá varázsolta. Ezt követően az ördögfiak marakodni kezdenek az apjuk által rájuk hagyott örökségen. Második felvonás Csongor is eljut az útkereszteződéshez, s meg próbálja érdeklődni, hogy melyik út vezet Tündérhonba. A három vándor azonban nem tud vagy nem akar segíteni: a megvető Kalmárt csak a pénz, a gőgös Fejedelmet pedig csak a hatalom érdekli, az elmélyült Tudós pedig nem hisz benne.
Csongornak persze nem tetszik, hogy éppen csak megtalálta a régóta keresett szerelmet Tünde személyében, a lány máris elhagyja. Kétségbeesetten kérdezi, hogy hova kell mennie, mire Tünde közli: Tündérhonba. Csongor ekkor azt akarja tudni, hogy az merre van, mire Tünde közli, hogy azt a helyet halandó ember meg nem találja. Csongor ezt természetesen kihívásnak veszi, és kijelenti, hogy bárhová is kell Tündének mennie, utána megy, megkeresi. Tünde eltűnik, Csongor pedig azon tűnődik, hogy valóság volt-e egyáltalán a találkozás a tündérlánnyal. Érkezik Ilma, akiről hamarosan kiderül, hogy ismerik egymást Csongorral, még abból az időből, amikor Ilma és ember volt és Böskének hívták. Csongor most is Böskének szólítja Ilmát, aki méltóságteljesen közli, hogy mióta tündér és Tünde szolgálója lett, azóta már nem közönségesen Böskének hívják, hanem Ilmának. Na, ez pont nem érdekli Csongort, neki az lenne a lényeg, hogy Ilma igazítsa útba, hogy merre keresse Tündérhont. Ilma rejtélyesen válaszol: ILMA "Sík mezőben hármas út, Jobbra, balra szertefut, A középső célra jut. "