Végül is nem a döntetlen bosszant, hiszen ettől még tovább nőt az előnyünk a Felcsút előtt ( a Fehérvár már nem számít), hanem az, hogy elrontottak a játékosok egy olyan mérkőzést, mely "aranybetűkkel" íródhatott volna a 2020/21-s bajnoki szezon nagykönyvébe. És akkor még nem említettem a legfontosabbat, miszerint adhatott volna egy kis napfényt a jelenlegi bezártságunk elviseléséhez. De nem, 55 percig kitárhattuk az ablakokat, élvezhettük a nap simogatást, majd olyan gyorsan és váratlanul becsapta azokat, hogy a homlokunkon keletkezett púp még most is sajog. Szerdán a Fehérvárnak ajándékoztuk a feltámadás lehetőségét, szombat este meg az MTK-t ajándékoztuk meg a pontszerzés örömével…és mi szurkolók, vajon mit kaptunk? 55 percet. De ennyi nem elég. Nagyon nem elég.
A becsület védelme pedig ma Magyarországon egy nagyon-nagyon drága hobbi. A napokban adtak hírt a portálok arról a mozdonyvezető ről, akit nyugdíjasként rúgtak ki, ám nem volt nyugdíjas, hanem védett korú munkavállaló. Ezt a munkahely felemásan el is ismerte, hiszen a kirúgást részletesen indokolta. Ennek a magyar Kolhaas Mihálynak 2016-ban, 60 éves korában mondott fel a munkáltatója. A férfi bírósághoz fordult, mondván, védett korban volt, amire más felmondási szabályok vonatkoznak, mint általánosan. A bíróságon a munkáltatója azt mondta, nyugdíjasnak tekintették, mivel 2011-ben korhatár előtti nyugdíjat állapítottak meg neki. Csakhogy ez a nyugdíj 2012-től megszűnt, és helyette korhatár előtti ellátás van. A bíróság azonban első és másodfokon is a cégének adott igazat, kimondva, hogy a férfi nyugdíjas, holott a mozdonyvezető meg volt róla győződve, hogy nem az, hiszen nem is nyugdíjat kap. Nem hagyta annyiban a dolgot, a legfelsőbb bírói fórumokhoz fordult. Azt szerette volna, ha a bíróság kimondja, védett korban lévőként jogellenesen mondtak fel neki.