Ha a házastársat (bejegyzett élettársat) mint törvényes örököst haszonélvezeti jog is megilleti, kötelesrésze e tekintetben a haszonélvezeti jognak olyan korlátozott mértéke, amely szükségleteit biztosítja, figyelembe véve az általa örökölt vagyontárgyakat. A törvényes örökségként haszonélvezeti jogot öröklő személy a kötelesrészét igényelheti úgy is, mintha haszonélvezeti jogát megváltották volna. A kötelesrész alapja a hagyaték tiszta értéke, hozzászámítva az örökhagyó által élők között bárkinek juttatott ingyenes adományok juttatáskori tiszta értékét. Aki számára az ingyenes adománynak a juttatáskori értéken való számításba vétele súlyosan méltánytalan, a bíróságtól kérheti a körülmények figyelembevételével vett más érték megállapítását. A hagyományokat és meghagyásokat a hagyaték tiszta értékének meghatározásánál még nem szabad teherként figyelembe venni, a kötelesrész azoknál előbbre való. A szerződés megkötésétől számított két éven belül megnyílt öröklés esetén a kötelesrész alapjához hozzá kell számítani az öröklési, tartási, életjáradéki vagy gondozási szerződéssel elidegenített vagyon értékének a ténylegesen nyújtott tartás, életjáradék, illetve gondozás értékével nem fedezett részét.
Több személy felelősségének egymáshoz viszonyított arányát juttatásaik figyelembe vehető értéke. Aki a juttatástól önhibáján kívül elesett (pl. neki fel nem róható okból elvesztette, a dolog elpusztult), a kötelesrészért nem felel. Nem esett el a juttatástól, aki azt saját céljaira fordította (felélte, értékén mást vásárolt), azért nincs meg. A kötelesrészért való felelősség terjedelme tekintetében főszabály, hogy aki juttatásban részesült, annak egész értékével felel. Ez alól azonban a törvény kivételt tesz az olyan felelős személy javára, aki maga is kötelesrészre jogosult. Az ilyen személy juttatásából csak a (kötelesrész alapja szerint számított) törvényes örökrészét meghaladó mértékkel felel. Ez a kedvezmény kiterjed a kötelesrészre jogosult házastársára, leszármazójára és ennek házastársára, bejegyzett élettársára is annyiban, amennyiben valamennyiük juttatásának együttes értéke, a kötelesrészre jogosult juttatásának értékével együtt sem haladja meg a kötelesrészre jogosult törvényes örökrészét.
2021. július 15. A büntetés megkezdésének elmulasztásakor vizsgálni kell az elítélt felróható magatartását A feltételes szabadság törvény által és a perbíró ítéletében biztosított lehetőségének elvesztése tehát szükségképpen kapcsolódik az alávetési kötelezettség megsértéséhez, annak kvázi szankciója. Mindebből pedig az is következik, hogy nem maradhat el az önhiba vizsgálatakor az sem, hogy a mulasztás mennyiben vezethető vissza az alávetési kötelezettség megsértésének szándékára.
Nem nagyon van olyan ember, aki ne hallott volna már a kötelesrészről. Azt azonban kevesen tudják, hogy pontosan kinek jár, és mennyit kell kötelesrészként juttatni az örökségből? Részesülhet-e belőle a kitagadott rokon vagy az a házastárs, akit kihagytak a végrendeletből? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ. A kötelesrész kérdése akkor szokott felmerülni, amikor az örökhagyó nem a törvényes öröklés rendje szerint szeretné vagyonát elosztani az örökösei között, és szándékát valamilyen végintézkedési formában rögzíti. Kötelesrésznek ugyanis azt a minimum részesedést nevezzük, amely az örökhagyó leszármazójának, házastársának és szülőjének jár, ha az öröklés megnyílásakor az örökhagyó törvényes örököse vagy végintézkedés hiányában az lenne. Jogosultak rá az elhunyt: gyermekei és további leszármazói, a házastársa (bejegyzett élettársa), a szülei (amennyiben nincs leszármazó vagy nem örökölhet). Ha tehát az örökhagyó az egyik törvényes örökösének nem juttat semmit a végrendeletében a vagyonából, akkor a végakaratból kihagyott örökösnek – néhány kivételtől eltekintve – járni fog a kötelesrész.
Akár az is lehetséges, hogy hosszú ideig eltart az örökhagyó tartása, így az örökség értéke nem éri el a tartás értékét, de amennyiben az örökhagyó korán elhalálozik, akkor fennállhat az az eset is, hogy töredékét sem éri el a tartás értéke az örökség értékének. A szerencseszerződés jellegén túl az első két év egyfajta várakozási időnek is felfogható, mivel a szerződés megkötésétől számított két éven belül megnyílt öröklés esetén a kötelesrész alapjához hozzá kell számítani az öröklési, tartási, életjáradéki vagy gondozási szerződéssel elidegenített vagyon értékének a ténylegesen nyújtott tartás, életjáradék, illetve gondozás értékével nem fedezett részét. Vagyis kellő ellenszolgáltatást nem nyújtó, rövid ideig fennálló tartás, illetve gondozás "árán" nem lehet megfosztani kötelesrészüktől az örökhagyó legközelebbi hozzátartozóit. Kapcsolódó cikkek 2021. július 16. A vagyoni elégtétel szabályai Vagyoni elégtétel néven bevezetik a polgári peres eljárás észszerű határidőn belül történő befejezéséhez fűződő alapvető jog sérelme esetére a vagyoni (pénzbeli) elégtétellel történő kompenzálást.
Az érvényesség tekintetében ugyanazok a szempontok merülnek fel, mint a nem halál esetére szóló szerződéseknél és a végrendeleteknél, azzal, hogy ebben az esetben a végrendeleti jelleg dominál. Eszerint az öröklési szerződés érvényességéhez az alábbiak elengedhetetlenek: 1. ) az örökhagyó végintézkedési képességgel rendelkezzék 2. ) az öröklési szerződést az előírt alakszerűségi követelményeknek megfelelően kössék meg 3. ) az örökhagyó az öröklési szerződésben a végintézkedési nyilatkozatot személyesen (és ne képviselő útján) tegye meg 4. ) a szerződés tartalma ne ütközzék a szerződési jog kógens (kötelezően betartandó) szabályaiba Az első három követelmény mibenlétét alapvetően a végintézkedés jelleg, a negyediket a szerződésjelleg határozza meg. A fentieken kívül a törvény meghatároz további érvényességi követelményt is a korlátozottan cselekvőképes kiskorú és a cselekvőképességében vagyoni jognyilatkozatai tekintetében részlegesen korlátozott nagykorú örökhagyó öröklési szerződésére vonatkozóan is.