Ez gond, mert emiatt szeretett barátját és mesterét, Anakint már elveszítő Tano nem akarja vállalni Grogu tanítását. Vajon Calodan felszabadításáért cserébe megváltoztatja a véleményét? Erre a belépőre már régóta vártunk! A világos oldal, avagy ami bejött Erről az epizódról tényleg csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, és innen nézve talán megbocsátható Jon Favreau-éknak, hogy húzták az időt, hiszen ezt a remek, hátborzongató és a Star Wars: A klónok háborúja rajongói számára minden bizonnyal megható és katartikus részt készítették elő. Rosario Dawson jelenléte a legelső jelenettől kezdve olyan iszonyatosan erős, hogy szinte fizikai fájdalmat okoz, amikor el kell hagynunk Ahsokát. Nem meglepő persze, hogy ennyire ütősre sikerült a karaktere, hiszen az epizódot az a Dave Filoni írta és rendezte, akinek A klónok háborúját is köszönhetjük. Oké, a sorozat fanjai biztosan jobban örültek volna, ha – mint Bo-Katan esetében – itt is az eredeti színésznő (Ashley Eckstein) ugrik be, ha már a Skywalker korához a hangját adta, ám Dawson hozzá méltó módon remekül birkózott meg a szereppel.
Habár ez a rész pont hosszabb volt, mint az előző, és természetesen a lényeg Ahsoka Tano, Grogu és Din Djarin kapcsolatának kibontakozása, valamint a Gyermek múltjának feltárulása volt, ehhez mintegy katalizátorként kellett a felszabadító misszió. Ilyen módon a mellékküldetés elsietése és a sűrítésből fakadó logikátlanságok, hiányosságok elnézhetők – persze amikor Ahsoka a múltról beszél, A klónok háborúja és a Lázadók rajongói még így is beleköthetnek dolgokba, ha nagyon akarnak. Hopp, egy Michael Biehn! Tekintgetés a kettős napnyugta irányába, avagy mit hoz a jövő? Az epizód végén Ahsoka Tano végre kiböki, mit akart ő kiszedni a város elöljárójából: hát persze, hogy a rettegett Thrawn admirális után kutat, aki a könyveknek és a Lázadóknak köszönhetően szintén közönségkedvenc Star Wars-karakterré vált. Ha ő utána nyomoz Ahsoka, akkor minden bizonnyal elő fog kerülni majd Ezra Bridger, a Lázadókból ismerős padawan is, akinek Ahsoka az életét köszönheti, és aki Thrawnnal együtt tűnt el a Lázadókban.
Premier dátuma: 2020. 11. 27.
De ennél talán fontosabb a The Mandalorian saját története szempontjából, hogy Ahsoka ugye nem akarja képezni Grogut, így új irányt vesz Mandóék útja: a Tython nevű bolygóra kell menniük, ahol egy ősi Jedi templom romjainál talán választ kaphatunk a kérdésre, hogy ha Tano nem, akkor ki csiszolhatja majd a Gyermek Erő-tudását. Ja, és ne feledjük: a Razor Cresten bizony ott van Moff Gideon titkos jeladója, úgyhogy ki tudja, mivel és kikkel fognak még találkozni hőseink, ha a Tythonra mennek. Mindezzel párhuzamosan pedig Luke Skywalker ugye hozzálátott a Jedi Rend helyreállításának – ehet, hogy róla is hallunk a továbbiakban? A The Mandalorian 2. része egy remek epizód volt, ami persze nem mentes a fanservice-től, de Rosario Dawson Ahsoka Tanójának szó szerint "Erős" jelenléte annyira meggyőző volt, hogy nem fogunk ilyeneken gondolkodni az epizód nézése közben. Az összecsapások mondjuk még ennél is látványosabbak lehettek volna, ha nem sietnek-sűrítenek annyira az alkotók, azonban így is megnyalhattuk mind a tíz ujjunkat, amikor Ahsoka dupla fénykardjait forgatta, vagy amikor Mando párbajozott a jó öreg Michael Biehn fegyverforgatójával.
A stáblista alatt futó koncepciós rajzok számos easter egg-et, érdekes eltéréseket mutatnak az epizódban látottaktól. Ahogyan a második évad elhagyta a félidőt, úgy kezd kirajzolódni, hová futhat ki a cselekmény, és ha beigazolódik, a Star Wars -legendák és az animációs sorozatok további karakterei mutatkozhatnak be élőszereplős változatban.
A sztori szempontjából sorsfordító, nagyon fontos epizódon vagyunk túl, ami igen magasra tette a mércét, ez pedig egyúttal nagy felelősséggel is terheli Jon Favreau-ékat – avagy így kell ezt csinálni az évad hátralevő részében is!