De most az�rt �vod�sk�nt, M�gis k�nnyes a szem�nk. De j� is volt ide j�rni! Mennyi �r�m v�rt itt r�nk! Sok � sok mese, n�ta, j�t�k, Napsugaras sz�p vil�g. Itt j�tszottunk t�len, ny�ron. N�ttem, s velem n�tt a sz�k, A baba, a labda, aut�, Tanultam verset, mes�t. Hej, de j� volt ide j�rni �gy � e bizony gyerekek? �v� n�ni, ak�rcsak az �desany�nk, szeretett. A cseng�ig �gaskodtam... Most el�rem k�nnyed�n, S a kicsiknek most �n mondom: Te is megn�sz, kis�cs�m. H�vogat az iskola, De t�ged, sz�p �vod�nk, Nem felejt�nk el soha. Most l�tom csak, milyen sz�p itt, Sz�nes k�pek h�falon. Vir�g tarka cserepekben, J�t�k f�ld�n, asztalon. Itt j�tszottam h�rom �vig, A baba, a labda, az aut�, A cseng�ig �gaskodtam, S a kicsiknek most �n mondom, Te is megn�sz kis�cs�m! Holnap m�r nem csengetek be, Nem j�tszom az udvaron, De h�rom �v �r�m�vel, Megyek tov�bb utamon. Billeg�nk, ballagunk, j� �gy k�rbej�rni; itt vagyunk meg ott vagyunk: Tess�k meg- meg�llni. Mint a f�ben a mad�r- k�r�ln�z �s messze sz�ll. mindent k�rbej�runk; ez volt a mi h�zunk.
K�zben azt�n �gy megn�tt�nk, hogy az �gyunk kicsi m�r. Holnap a mesesarok helyett, az iskola padja v�r. A kez�nkben vir�gcsokor, kis sz�v�nkben szeretet. Megk�sz�nj�k, azt a sok j�t, amit kaptunk t�letek. �v�n�ni, jaj de sokszor Az �ledbe vett�l, Vigasztalt�l, mikor s�rtam, vagy velem nevett�l. Meseorsz�g sz�z csod�j�t megmutattad sz�vesen, Nevelgett�l, tan�tgatt�l, t�relemmel, kedvesen. V�get �r, most mese, j�t�k, v�r re�nk az iskola! �v�n�ni, Dadusn�ni, nem feled�nk el, soha! �v� n�ni v�rt �nre�m, mikor ide �rkeztem. B�cs�zkodni t�le neh�z, bizony nem megy oly k�nnyen! Mikor s�rtam ki volt velem? Ki t�r�lte k�nnyes szemem? Ki tan�tott sz�pre, j�ra, mintha �desany�m volna? Nem v�rt �rte k�sz�netet, eg�sz sz�v�t adta nekem! Elfeledni nem is tudom, hiszen �n is szeretem! R� gondolok, k�s�bb sokszor, m�g a t�sk�t cipelem! Tudom v�ge a j�t�knak, m�r a komoly munka v�r. De ha n�ha elf�radok, k�t karja majd visszav�r! B�cs�sz�ra �t az �ra, elindulunk sz�pen sorban. a f�l�tr�l visszan�z�nk, ez volt a mi kedves f�szk�nk.
A feketerigó legalább olyan bánatos volt, mint a kisfiú, ha nem bánatosabb. Magát is sajnálta, meg a kisfiút is. Magát talán egy kicsit jobban. Ezért aztán fél év elteltével elhatározta: újra próbálkozik. De most már nagyon gondosan látott munkához. Egy teljes napig tanulmányozta a sárgarigót. A sárgarigó a legszebb madár – gondolta –, még a latin neve is a legszebb a madárnevek közül, úgy hívják, hogy Oriolus Oriolus (mert minden madárnak van latin neve is). Eszébe sem jutott, hogy őt meg Turdus Merulának hívják latinul, s az semmivel sem csúnyább, mint az Oriolus Oriolus. Talán még szebb is. És elkezdte magát sárgarigónak festeni. Egy hétig tartott a festés, de ez aztán tökéletesen sikerült. A feketerigó olyan lett, mint egy igazi sárgarigó. Talán csak az alakja különbözött kicsit a sárgarigóétól, de ahhoz igazán jó szem kellett, hogy ezt észrevegye valaki. Azon a héten is eljött a kisfiú barátot keresni. Nem csüggedhetett, tudta, barátra kell találnia. A sárgarigónak festett feketerigó elősétált a bokrok közül.
Nem �rtem, N�gyesztend�s m�ltam, S nem volt semmi m�ltam. �vem sz�ma �t lett, Nem volt bennem �tlet. De most hat�ves vagyok �s Okos vagyok nagyon-nagyon. �gy azt hiszem, ezt a kort m�r soha-soha el nem hagyom. B�cs�zunk t�letek, Most egy kis id�re, R�vid kis id�re, Kerek esztend�re. Kerek egy �v m�lva Iskol�sok lesz�nk, Kedves �vod�nkt�l Mi is b�cs�t vesz�nk. Ne g�rb�lj�n sz�ja Senkinek s�r�sra. B�cs�zzunk vid�man: A viszontl�t�sra! B�cs�zzunk j�kedvvel! � B�cs�zzunk vid�man! � Egyszer tal�lkozunk� Majd az iskol�ban. Addig arra k�rem� Az �j nagycsoportot:� Mack�ra, bab�ra� Viseljenek gondot. V�zip�lm�nk szomjas, � Nagyon sokat iszik. � A kaktusz keveset, � K�vir�zs�nk kicsit. Vigy�zzatok k�nyvre, � Kissz�kre, kis�gyra! � Kedves �j nagycsoport! � �vod�ban nagy szob�ban kicsi asztal, kicsi sz�k. fi�k- l�nyok- �k is mind- mind kicsik�k. �vek j�nek, nagyra n�nek fi�k- l�nyok De sosem n� m�r nagyobbra L�tj�tok, �n hogy megn�ttem, Iskol�s lesz m�r bel�lem! Tanulom majd az abc-t, Bet�t �rok �s olvasok, Tudni fogom, milyen az Hogy �t meg �t az t�z!
(Arról nem is beszélve, hogy a hátán átütött a zöld festék a fehéren! ) Ritkán látott a liget olyan viháncolást, mint amikor a gólyának álcázott feketerigó odaállt a kisfiú elé. – Te meg miféle szerzet vagy? – kérdezte a kisfiú. – Nem látod, gólya vagyok – mondta kicsit ijedten a feketerigó, mert akkor már sejtette, nem nagyon sikerült ez a gólyává alakulás. – Még hogy gólya! Talán golyhót akartál mondani – mondta a gólya, és olyan nevetőgörcsöt kapott, hogy ki kellett hívni a mentőket. Bizony ez a gólyahistória is csúfos véget ért, mert a kisfiú nagy sajnálkozva megint az mondta: – Ne haragudj, nem ilyen madárra gondoltam. A feketerigó fél évre elbujdosott bánatában. Hiába jött a kisfiú, hiába keresett madár barátot. A feketerigónak meg fájt a szíve: "Hej, csak szebb madár lennék, akkor biztosan barátjává fogadna a kisfiú! " A kisfiú egyre szomorúbb lett. – Most már az uborkamadár sem akar velem barátkozni – mondta. A madarak vigasztalni próbálták, de neki barát kellett volna. Hogy lehetne megvigasztalni azt, aki nem talál barátra!
A feketerigó a ligetben élt. Sárga csőre volt, ragyogó cipőgombszeme – és persze fekete volt, mint a szurok. Azért is hívják feketerigónak. Nem tudom, ki hogy van ezzel a színnel. Nyilván van, akinek nem tetszik, mert hiszen a narancssárga sokkal vidámabb, a türkizkékről és a meggypirosról nem is beszélve. De aki jobban odafigyel, annak a fekete is tetszik, ebben bizonyos vagyok. Hiszen annyiféle fekete van. Kékesen fénylő fekete, puha fekete, éjfekete, játékos fekete, meleg fekete és ki tudja, még hány. A feketerigó fénylő fekete volt. És nem tetszett neki a fekete szín. Se fénylőn, se puhán. Dühösködött. Egy darabig még csak nem is fütyörészett – mert még vidámnak gondolná valaki. Azt mondogatta mérgesen: "Csk, csk, csk! " Olyan szép piros tollakat akart, mint a vörösbegyé, zöldeket, mint a gyurgyalagé, fehéret, mint a kócsagé, s olyan cifrát, mint a papagájé. Ezért volt dühös. Úgy hitte, ő a legrútabb madár a ligetben. Bánata akkor vált mégis szívbe markolóvá, amikor a kisfiú eljött a ligetbe, és azt mondta a madaraknak: – Kellene nekem egy barát.
�v�n�nit k�sz�nti ma Minden vers�nk, dalunk, Elb�cs�zunk, mert az �sszel Iskol�ba indulunk. B�cs�zunk az �vod�t�l K�sz�nt�vel, �nekkel, De amit itt megtanultunk Nem feledj�k m�gsem el. S ha l�rm�ztunk is egyszer-egyszer Okoztunk is n�ha bajt, K�rj�k, m�gis szeretettel Gondoljon r�nk vissza majd! �des �v�n�ni El kell mostan v�lnunk Egy-k�t nap �s m�r Iskol�ba j�runk. H�l�san k�sz�n�nk Minden j�t �s sz�pet Nem feledj�k el a sok �vod�s eml�ket. Azokat se, akik Vel�nk foglalkoztak, S �rt�nk annyi f�radts�gos �ldozatot hoztak. F�l sz�v�nk itt marad Mert az ki j�s�got vet Szeretetet arat. Azt a sok j�t, amit kaptunk megh�l�ni mint lehet? K�rdezgettem a vir�got, k�rdeztem a levelet. Nem feleltek, de a vir�g fel�m intett vid�man, amit a sz� el nem mondhat, itt van egy sz�l vir�gban. Egyszer r�gen �desany�m, megfogta a kezemet. Kicsit f�ltem, amikor az �vod�ba vezetett. Csod�lkoztam: Mennyi j�t�k! Mennyi asztal! Mennyi sz�k! Gyorsan telt el a legels� nap, gyorsan futott el a h�t. N�gy �v telt el, n�gyszer l�ttuk az �voda ablak�n, hogy z�ld lombok integetnek, vagy sz�raz �g van a f�n.
Minden ember, aki bántott, csupán feladatát teljesítette, szembesített önmagammal. Az ember egyszer megérti, hogy a biztonságot nem keresnie kell, hanem magtalálnia önmagában.... gyors vers az alkonyatrók 2021-07-12 08:27:16 gyors vers az alkonyatról a puska melyik oldalán álltál amikor a lövés eldördült éppen gyilkossá vagy áldozattá váltál nézőpont kérdése egészen egy másik időben mindez csak játék nem rádvarasodó szégyen hogy egyáltalán vannak oldalak s n... Isten formát ad az életnek 2021-07-11 20:49:41 A természetes élet megformált élet. A természetesség a magában az életben rejlő, azt szolgáló forma. Ha az élet eltávolodik ettől a formától, és tőle független létre törekszik, és nem hagyja, hogy az élet természetes for... Minden kívánság így teljesülne... 2021-07-11 14:37:47 Ma egész nap direg-dörög, hol esik, hol meg nem. De az a szép eső, semmi horror. Kevés ugyan, de ez már valami. A hőmérséklet is kellemes 20 fok. Lehet, hogy az időjárás is rányomja a kedélyemre a bélyegét, de olyan semmi hangulatom van.
Az�rt gondolok majd r�tok, Milyen j� is tinektek, Csak j�tszatok, csak nevettek, S jegyre sose feleltek! J�v�re, ha ti is j�tt�k, Ne f�ljetek seg�tek, Megmutatom, hol a mosd�, Tornaterem, tan�ri, S az udvaron, megl�tj�tok, J�kat fogunk m�k�zni!