Azóta érvényesül a látványos támadójáték, a szbornaja elleni négyest a walesiek elleni négyes követte. A nyolcvaddöntők legsimább győzelme volt a dánoké, akik immár Koppenhágából kimozdulva, Amszterdamban folytatták szereplésüket. A csehek nagyon fontos győzelemmel rajtoltak Glasgow-ban a skótok ellen, majd a horvátok elleni döntetlennel gyakorlatilag továbbjutottak. Így nem számított az angolok elleni vereség, legfeljebb annyit, hogy nem második, hanem harmadik lett a csoportjában Jaroslav Silhavy együttese. (Úgy a spanyolokat kapta volna, így a hollandokkal mérkőzött a nyolcaddöntőben. ) Talán a budapesti mérkőzésén nyújtotta eddig a legjobb teljesítményét, a győzelemben a két gólszerzőn, Patrik Schicken és Tomás Holesen kívül nagy szerepe volt a kapusnak, Tomas Vacliknak is. A június végéig a Sevilla kötelékébe tartozott hálóőr már a torna előtt is jelezte, hogy nem újítja meg a spanyol klubnál a lejáró szerződését, így egészen mostanáig azzal a bizonytalanságal védett a tornán, hogy még nem tudja, hol szerepel majd a következő idényben.
Károly alatt bekövetkező összeomlás felelőssége őt is terheli. Ferenc József életművét máig ellentmondásosan szokták megítélni. Egyrészt létezik egy olyan Ferenc József-kép, aki az 1848-49-es szabadságharc leverésével, s az azt követő véres megtorlás és a neoabszolutista rendszerrel szokás bírálni. Ez az a Ferenc József, aki viselkedésével elhidegítette magától feleségét, Sisit, és akit öccse, Miksa mexikói császár tragédiája, egyetlen fia, Rudolf öngyilkossága, valamint az Erzsébet királyné, és Ferenc Ferdinánd trónörökös ellen elkövetett merényletek még jobban megkeményítettek. Másfelől létezik egy teljesen másik Ferenc József, gyakran "Ferenc Jóska"-kép is, amely a népeiről már-már atyai szeretettel gondoskodó uralkodót mutatja be, vagyis azt a királyt, akit az 1867-es koronázás után, feleségének köszönhetően a magyar nép végül a megkedvelt. Ami azonban a legérdekesebb, hogy ez a kettős megítélés már a "boldog békeidőben" is egyszerre létezett, és mindmáig összeforrva maradt meg.
Az 1937-ban nyitott köz két oldalán kialakított telkek beépítése helyi szabályozási tervek alapján történt, 1941-re már álltak is az épületek. A Bajcsy-Zsilinszky úti tömb valahol a historizmus és a modern építészet közötti palettán helyezkedik el, amit jobb híján art decónak (décónak) hív a szakma, még ha az építészeti elméleti szakemberek fenntartásokkal is kezelik ezt a megnevezést. A korszak art deco építészete elsősorban a jómódú polgárság igényeit fejezte ki egy újfajta luxuskörnyezetre, amely meghaladja a historizmus és a szecesszió ekkorra már divatjamúlt stílusát, de mégsem csupaszítja le az építészetet a modern mozgalom technicista és praktikus szellemében, írja Ferkai András a két világháború közötti építészetről szóló monumentális munkájában. A korabeli, itthon is megjelenő art deco egyik ága a késő szecesszióból bontakozott ki, és sok hasonlóságot mutat a geometrikus bécsi szecesszió háború utáni alakulásával. Az épületekre az egyszerű, szimmetrikus tömegformálás a jellemző, a dekoratív elemek egyes pontjaira – mint az erkélyek, ablakok környéke, tetőterasz – koncentrálódnak.