2020. dec 17. 13:07 #megcsalás #igaz történet. Tizenkét évig miénk volt a világ legboldogabb házassága. Még ennyi idő után is izzott a kapcsolatunk, volt két szép gyerekünk, szép házunk, fel sem merült bennem, hogy ezt valaha is elveszíthetem. A bajok akkor kezdődtek, amikor Ferinek új munkahelye lett. Egy multinál kezdett dolgozni, ahol kora reggeltől késő estig tartott a munkaideje. Eleinte nagyon nehezen viselte ő is, én is ezt a fajta kötöttséget. Nehéz volt mindig egyedül a gyerekekkel, de annyira jól keresett, hogy megbeszéltük, néhány évig megtartja ezt az állást, és alkalmazkodunk az új élethez. Igazából ma sem tudom megmondani, hogy mikor kezdődött, hogy már nem csak a munka miatt maradt ki késő estig. A munkája rengeteg rendezvénnyel, fogadással járt, ezért nem lepődtem meg, ha olykor kissé becsípve jött haza. Aztán egy éjszaka, amikor már körülbelül két éve dolgozott ezen a helyen, egy idegen kölni illatát éreztem meg rajta. Nem kellett sokat kutatnom, hamarosan kiderült számomra (a telefonjából, a bankkártya elszámolásokból, de leginkább a viselkedéséből), hogy van valakije.
És itt a csapda. Tudom, megmutattad, átéltük, milyen jó is lehetne…harmóniában együttműködni. Ezt nem lehet csak úgy egyszerűen elengedni. Fogva tart. Úgy látom magam, mint akit szeretettel meghívtak vendégségbe, de mégis kint állok a hidegben a takaros kis ház ablaka előtt, ahonnan meleg fények, meghitt hangulat árad, és fogalmam sincs, miért nem engednek be, de megkértek, maradjak még kint az udvaron. Valami történhetett, amíg ide nem értem… Félek az estétől, mert fagyni fog és farkasok is jöhetnek, és a benti ember is tudja ezt, de valami miatt ez már nem érdekli. Lehet, hogy valaki besurrant közben a hátsó ajtón…? Vagy más tudatállapotban van…? Te jóég! Egyedül vagyok! Magamat kell mentenem! Az önvédelem rendje, hogy belássam, elfogadjam, ha életben akarok maradni, tovább kell állnom, és keresnem kell egy olyan helyet, ahol befogadnak és elfogadnak, ahol szeretnek, és megengedik, hogy én is szerethessek. Ahol erő van, biztonság és vágy. Nekem az a kívánságom az élettől, hogy tartozzak végre valakihez, időtől, munkától, földrajzi távolságtól, pillanatnyi anyagi helyzettől függetlenül, mert ezek éppen nem számítanak egyikünknek sem.
A kötél végét pedig hozzá köti a plafonon lévő csillár kampójához, persze jól meg húzva. Farkam vörösödik a bele szorított vértől, még a hajszál erek is vastagon kidagadnak. Leveszi szoknyáját, kilép a fekete tangából. Fel térdel az asztalra combjai fejem mellett kétoldalt, húsos nedvedző puncija közvetlen az arcom felett van. - Szeretnéd? Kérdezi nevetve. Közben széthúzza duzzadt szeméremajkait. - Igen, nagyon. Közben megnyalom a szám szélét. Ő csak nevet és tovább játszik magával. A korbács nyelével izgatja csiklóját, finoman bedugva barlangjába, majd ki húzza teljesen és újra be lassan ki élvezve minden mozdulatát. Közben arcomra csöpög nedve, ő pedig görcsbe rándulva hatalmasat nyögve el élvez. - És én, velem mi lesz. Szólok esdeklőn. - Most te következel, ne izgulj. Majd végig vág mellkasomon a korbáccsal egymás után vagy tízszer. Mire fel eszmélnék fájdalmamból rám, hajol oldalról szájába, veszi farkamat és fogaival keményen, rá harap. Én persze felüvöltöttem, ahogy a torkomon kifért.