HALÁL ÉS REINKARNÁCIÓ Nagy tudósok, zseniális feltalálók, nagy hatalmú császárok, akik virágzó birodalmat hagytak hátra, ihletett költők, brahminok, risik és jógik születtek és mentek el. Bizonyára mindnyájan kíváncsiak vagytok arra, hogy mi lett velük? Léteznek-e még egyáltalán? Mi lehet a túloldalon? Nem létezővé váltak, vagy csak úgy eltűntek a semmibe? Ezek a kérdések mindenkit foglalkoztatnak. Ugyanaz a kérdés ma éppúgy felvetődik, mint több ezer évvel ezelőtt. A kérdés megkerülhetetlen, mivel az emberi természetre vonatkozik. A halál gondolata mindig is a legerősebb motiváló erő volt az emberek számára, hogy a vallás és a vallásos élet felé forduljanak. A halál arra készteti az embert, hogy a halhatatlanságot kutassa. Az ember fél a halától; nem akar meghalni, örökké szeretne élni. MI A HALÁL? A halál a fizikai test és a lélek szétválása. Amikor a lélek belép egy testbe azt születésnek hívják, és amikor a lélek elhagyja a testet, azt halálnak nevezik. A test akkor halott, ha a lélek eltávozott belőle.
Amit mégsem szabad figyelmen kívül hagyni, az az, hogy sokszor könnyen ellenőrizhető észleleteket tesznek az érintettek. NLC: Tudna erre konkrét példát is mondani? P. T. : Például leolvassák a műtőasztal feletti lámpa gyártási számát, az egy emelettel feljebb lévő nővérszobában végigböngészik a másnapi műtétre kiírtak névsorát, de vannak, akik tökéletesen visszaidézték, miről beszélgettek a körülöttük lévők, miközben ők az összetört kocsijukban küzdöttek az életükért egy baleset helyszínén. Hiba lenne ezeket a beszámolókat semmisnek tekinteni, még így is, hogy önmagukban nem szolgálnak magyarázatként. A lélek a test halála után útra kel – vannak, akik szerint végleg megpihen, mások szerint újjászületik (Thinkstockphotos) NLC: Mi történik azokkal, akik nem tudnak visszafordulni a halál kapujában állva? P. : A fentiekre támaszkodva azt mondhatjuk, a test halála korántsem jelenti a tudati létezés végét, az azonban újabb nagy talány, hogy merre tartanak azok, akik nem térnek vissza a halál torkából.
A kutatók szerint a tudományos munka szempontjából most leginkább arra van szükség, hogy az agy kritikus pillanatokban történő megfigyelésének metódusát tovább tökéletesítsék, hatékonyabban élesszék újra a pácienseket, valamint a szív "újraindítása" során eredményesebben előzzék meg az agyban bekövetkező visszafordíthatatlan károsodásokat. Részlet az Egyenesen át című filmből Forrás: InterCom "Ezzel párhuzamosan mi az emberi elmét és öntudatot fogjuk tanulmányozni a halál kontextusában, vagyis azt akarjuk megérteni, hogy a halál ideje alatt az öntudat eltörlődik-e vagy megmarad egy darabig – mindez pedig hogyan kapcsolódik ahhoz, ami az agyban történik" – magyarázta Parnia. "Szuperképességeink" minden bizonnyal nem lesznek Az Egyenesen át című film azt sugallja, hogy a halál és újraélesztés "felturbózhatja" az agy bizonyos képességeit, így a feléledést követően például az érintettek képessé válnak arra, hogy könnyen felidézzenek régen olvasott vagy hallott dolgokat. Parnia szerint ez téves elképzelés, senkinek nem lesznek az újraéledést követően "szuperképességei", bár az kétségtelen, hogy a személyiség jelentős változáson mehet keresztül: rengeteget hallani pozitív változásokról, például sokkal önzetlenebbé, segítőkészebbé válhatnak az ilyenfajta élményen átesett emberek".
Egy kétezer ember bevonásával készített kutatás eredményeit feldolgozva brit tudósok kijelentették, hogy van élet a halál után. Bebizonyították, hogy az emberi öntudat hosszan az után is megmarad, hogy a szívműködés és a vérkeringés leállt. Korábban mindenki úgy gondolta, hogy az agyműködés 30 másodperccel az után áll le, hogy a szív abbahagyta a testben a vér pumpálását. A Suthampton Egyetem kutatói szerint ezzel szemben az emberek legalább 3 percig érzékelik az öntudatukat az után, hogy a halálukat megállapították. "A közvélekedéssel ellentétben a halál nem egy pillanat műve, hanem egy potenciálisan megfordítható folyamat minden olyan betegség vagy baleset után, amik a tüdő, a szív és az agy leállását okozzák. Ha van kísérlet az úgynevezett szívleállás visszafordítására, de sikertelennek bizonyul, azt nevezhetjük halálnak" – mondta el a kutatást vezető Dr. Sam Parnia. A tudománytörténet eddig legnagyobb, a halálközeli élményeket vizsgáló kutatásában összesen 2060 brit, ausztrál és amerikai embert vizsgáltak, akik túléltek egy szívleállást.
Tényleg semmi nem történt" – mondta egy motorbalesetből felépült férfi, aki ugyancsak meghalt pár pillanatra.
Negyven százalékuk mondta, hogy vannak emlékeik azutánról is, hogy megállapították náluk a klinikai halál beálltát. Dr. Parnia szerint valójában a legtöbb embernek vannak ilyen emlékei, de sokan nem tudják előhívni azokat a memóriájukból agysérülés vagy a kórházi nyugtatók hatásai miatt. kép: Thinkstock A halál utáni emlékekkel rendelkezők 2 százaléka számolt be egyfajta testen kívüli élményről. Ők azt állítják minden érzéküknek teljes birtokában voltak, vagyis pontosan látták és hallották, mi történik körülöttük, miután halottá nyilvánították őket. Ötven százalékuknak azonban nem konkrét emlékeik vannak, csak az iszonyatos félelem érzését tudták felidézni. A kutatás legfontosabb eredménye valószínűleg a világ első tudományosan igazolt testen kívüli élménye. Egy 57 éves páciens a legapróbb részletekig, pontosan képes volt felidézni, hogy mi történt körülötte, miután ideiglenesen meghalt. Részletes, vizuális emlékei pontosan megegyeztek a valós eseményekkel. "Ez azért rendkívül fontos, mert eddig úgy gondoltuk, hogy ezek az emlékek hallucinációk vagy illúziók, amik a szív leállása előtt vagy közvetlenül az újraélesztés után keletkeztek, de semmiképpen sem valós emlékek arról az időről, amikor a szív nem dobogott" – mondja Dr. Parnia.
De vannak kivételek. Ha egy emberben túltengnek az ördögi tulajdonságok, és tettei kegyetlenek, akkor bizonyosan nem érdemli meg az emberi születést a következő életében. Az effajta esetek azonban igen ritkák. Hajtsa bár végre az ember a legszörnyűbb tettet, nagy valószínűséggel még ebben a fizikai testben megkapja érte a büntetést. Nem lesz rá szükség, hogy állatként szülessen újra. Nagyobb szenvedést jelent számára emberi testben viselni gonoszságának következményeit, mint állatként élnie a következő életében. MIÉRT NEM EMLÉKSZÜNK A MÚLTUNKRA? A reinkarnáció ellenlábasai mindig ugyanazt az egy érvet hozzák fel, mely így szól: " Miért, nem emlékszünk a múltunkra? " Miért, arra talán emlékszel, hogy mit csináltál gyerekkorodban? És ha nem emlékszel, akkor ez azt jelenti, hogy nem is léteztél? Ha a létezésed a memóriádtól függne, akkor nem létezhettél volna gyerekkorodban, mivel nem emlékszel rá. A részletek ugyan kitörlődtek az emlékezetedből, de az akkor szerzett tapasztalataidból nyert tudás azóta is elválaszthatatlan része lényednek.